2016. november 15., kedd

Megjegyzések egy törvényjavaslat kezdeményezéséhez

Gyorshír a parlament oldaláról: előterjesztés. Örömteli hír a szociális ágazatban dolgozóknak, hogy a két képviselő - Balog Zoltán és Lázár János - jegyezte törvényjavaslat a Szociális Munka Napját munkaszüneti nappá nyilváníttatná. Ez jól hangzik, hiszen szinte minden ágazati érdekképviseleti szerv követelései között szerepel a béremelés mellett, hogy az erkölcsi megbecsülésünket is fejezze ki a mindenkori kormányzat ezzel a gesztussal. Eddig a jó hír, bár még meg is kellene szavaznia a parlamentnek persze. Azonban a feketeleves a javaslat második felében érkezik, frissen forrón: a törényjavaslat a Közszolgálati Tisztviselők Napját (július 1. ) kiveszi a munkaszüneti napok közül, azzal, hogy az önkormányzatoknak lehetőségük van 1 plusz munkaszüneti napot beiktatni, de ennek költségeit maguknak kell állni. Olyan, mintha összefüggés lenne a két dolog között, pedig nincs. Úgy tűnik, hogy Magyarország annyira szegény, hogy nem engedheti meg magának a központi költségvetés azt, hogy mind a szociális ágazatban dolgozók, mind pedig a közigazgatásban, az állam működtetésében dolgozók meg legyenek tisztelve 1-1 munkaszüneti nappal.
Az sem derül ki, hogy mi történik a kormánytisztviselőkkel, és az meg végképp rejtélyes, miért alázza meg a saját apparátusát e két miniszter kart karba öltve.
A Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezete szolidáris a köztisztviselőkkel, és a kormánytisztviselőkkel, ezért azt kérjük a két miniszteri posztot is betöltő képviselőtől, hogy vonják vissza a törvényjavaslatuk azon pontjait, amely a közszolgálatban dolgozókat hátrányos helyzetbe hozza!

2016. november 12., szombat

A Szociális Munka napja van ma


Ma van a Szociális Munka Napja. Két napja, sorozatban negyedszer, konferenciát rendeztünk partnereinkkel e jeles nap alkalmából: konferencia. Fontos témákról beszélgettünk, de az ünneplésre kevés idő jutott. 
Pedig van okunk ünnepelni, hiszen 93.000 ember dolgozik az ágazatban, akik mindent megtesznek azért, hogy a gondjaikra bízott életek, sorsok jobbra forduljanak.
Tesszük ezt nagyon komoly ellenszélben, erkölcsi és anyagi megbecsülés nélkül!
Tesszük ezt olyan társadalmi környezetben, ahol a szolidaritás az elesettekkel mintha kezdene eltűnni az értékek közül!
Tesszük ezt úgy, hogy a szakminisztérium egyik helyettes államtitkára szájából elhangzik olyan mondat, hogy ."..azok élnek utcán, akik ott akarnak élni.."!
Tesszük ezt ott, ahol az ágazat bérezése a miniszterünk szerint "javítandó", ehhez képest az elmaradásunk a közszféra más ágazataihoz képest az ágazati pótlékok ellenére is jelentős (egészségügy, oktatás)!
Tesszük ezt ott, ahol a szervezettség alig 6-7 %-os, miközben látható, hogy azok a szakmák, ágazatok tudnak hatékonyan tárgyalni, ahol komoly sztrájkpotenciál van, vagyis ennek többszöröse a szervezett munkavállalók aránya!
A fentiek alapján azt mondjuk: mindenképpen ünnepeljünk, mert ha ilyen körülmények között is elfogadható, sőt nagyon sok esetben kiemelkedő szakmai munkát végeznek a kollégáink a szociális gondozótól a több diplomás szociális szakemberekig, akkor bizony van okunk ünnepelni! De ha nem leszünk jobbak a saját érdekeink, és így az egész szakma érdekeinek érvényesítésében, akkor lehet, hogy a jövőben még ennyi okunk sem lesz ünnepelni.
Ez rajtunk múlik!