A Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezetének javaslata a szociális terület bérrendezésére
Jelen iromány egy a lehetséges irányok közül, ami a közszolgáltatásban dolgozók bérrendezésére tett javaslatokat illeti. Javaslatunk alátámasztására, mindenekelőtt összehasonlítottuk a 3 legnagyobb humán szakmacsoport (oktatás, egészségügy, szociális ágazat) 2016-os bértábláit.
A szociális ágazat 2013-ban indított tárgyalásokat a kormánnyal, a bérek rendezésének igényével. Akkor megfogalmazódott, hogy az egészségügyi bértábla elérése legyen a minimum célkitűzés, és sajnos ebben is maximalizálódott a bérigény a későbbiek során megalakult Szociális Ágazati Sztrájkbizottság követelései között. Páran már akkor is látták, de a mai bérviszonyokat elemezve mindenki láthatja, hogy ez a követelés nagyon alatta maradt a tényleges igényeknek, és az alacsony presztízsű szakmánkat ismét az egészségügy mostohagyermekeként kezelte.
Mertünk szerények lenni.
Bérrendezési javaslatunk alátámasztására elkészítettük az oktatási, az egészségügyi és a szociális ágazatban dolgozók bruttó béreit összehasonlító diagramokat. Az ábrák a besorolás szerint járó bruttó összegeket mutatják, nem számoltunk a műszak - és munkahelyi pótlékokkal, valamint egyéb az egyes munkáltatók által biztosított juttatásokkal. Tartalmazzák azonban az ágazati pótlékokat.
A középfokú végzettségűek tekintetében (mi a D kategóriát választottuk ki az összehasonlításra, mert a pedagógusok esetében egy kategória van a középfokú végzettségűeknek, ellentétben a többi Kjt. hatálya alá tartozó közalkalmazottal)jól látható, hogy ez a kategória az egészségügyben dolgozók számára valamivel magasabb bérszínvonalat jelent a szociális szféra béreihez képest, míg a pedagógusok bére minimálisan 8.000-10.000 Ft-tal haladja meg a két ágazatét.
Kicsit más a helyzet a főiskolai végzettségek esetében, ahol a szociális ágazat bruttó bérei valamivel magasabbak, mint az egészségügyé, de itt az eltérés néhány ezer forintot jelent a kategóriák nagy részében a mi javunkra. A pedagógusok itt is toronymagasan elhúznak mindkét ágazathoz képest, van olyan besorolás, ahol akár bruttó 88.000 Ft-tal, de minimálisan bruttó 30.000 Ft-tal magasabb a pedagógusok fizetése már a pedagógus I. kategóriában is, főiskolai végzettség esetében.
Az egyetemi végzettségeket áttekintve láthatjuk, hogy itt már a szociális ágazat magasabb bruttó bérre számíthat, mint az egészségügy hasonló végzettségű szakemberei. (Az orvosokat ebbe nem számoltuk bele, mivel ők külön táblával rendelkeznek, ami jóval magasabb bérezést jelent, mint az egészségügy szakdolgozói bértábla.) A pedagógusbérekhez viszonyítva az egyetemet végzett szociális munkások bérét, minimálisan bruttó 37.000 Ft előnye van a pedagógusoknak.
Egyes újságok, hírportálok a KSH-ra hivatkozva olyan adatokat közöltek, amelyek irreálisan alacsony szintűnek, a minimálbérnél alig magasabbnak (nettó 71.000 Ft-nak) mutatták be a teljes szociális szakma 2015-ös átlagos munkabérét, és ezt szociális szakemberek és érdekvédők is valós adatnak tekintették. Szakszervezetünk megkereste a KSH-t és Költségvetési Felelősségi Intézetet, hogy segítsenek értelmezni a szociális ágazat nettó átlagbéréről a médiában közölt adatokat. Mindkét szervezet válaszolt, és részletes táblázatot bocsátott rendelkezésünkre.
A közölt adatokból nyilvánvaló, hogy ez a szám a közfoglalkoztatottak bére miatt ennyire alacsony, ugyanis szinte minden közfoglalkoztatottat ide számoltak, azaz azt is, aki egy önkormányzatnál takarított, árkot ásott stb., azaz semmiképpen nem szociális területen dolgozott. Az így kalkulált átlagbért nagy mértékben torzítja a közfoglalkoztatottak száma, mely közel másfélszerese a szociális területen dolgozók számának. A közfoglalkoztatottak nélküli nettó átlagbér a szociális területen 110.000 Ft körül mozgott 2015 második felében, amely még mindig jelentősen elmarad a nemzetgazdasági átlagbértől!
Nézzük, hogy mennyi az átlagbér nemzetgazdasági szinten: a bruttó átlagkereset 258.300 Ft volt 2015 végén (KSH). Ehhez képest a szociális szférában főiskolai diplomával sem lehet elég hosszú ideig dolgozni ahhoz, hogy a jelenlegi tábla szerint – a 2015-ben kiharcolt szociális ágazati, valamint kiegészítő pótlékkal együtt! – a munkabér elérje a bruttó 240.000 Ft-ot! Középfokú végzettségű kollégáink pedig ennek csak a töredékét tudják megkeresni nyugdíjas korukig, D kategóriában 42 év munka után bruttó 179.204 Ft-ot. Nem mellékes, hogy a pedagógusok főiskolai diplomával 18 év után már megközelítik, pár száz forinttal elmaradva a nemzetgazdasági átlagbér összegét.
A nettó átlagbér nemzetgazdasági szinten, az adókedvezmények nélkül nettó 160.800 Ft. Ezt sem az egészségügyi, sem a szociális ágazat nem közelíti meg. Ugyan a szociális terület bérei többé-kevésbé elérik az egészségügyi bértábla számait, elmaradásunk meglehetősen nagy: megközelítőleg csak nemzetgazdasági átlagbér 69%-át visszük haza átlagosan.Állami alkalmazottakként, a közszféra munkavállalóiként emlegetett dolgozói tömegek, a jelenleg használatos terminus szerint a „nemzet közszolgái” titulust érdemelhetnék, legyenek akár pedagógusok, ápolók, szociális munkások vagy épp könyvtárosok.
Mi is lenne az a bérkövetelés, amivel a szociális ágazat, vagy akár a pedagógusok elégedettek lennének? Mi legyen az a közös nevező, amivel a jelenleg külön-külön tárgyaló/harcoló érdekképviseletek akár egyet is érthetnének?
A Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezetének javaslata a következő: legyen egy egységes,a közszolgáltatásokat, közfeladatokat ellátó munkavállalókra vonatkozó irányelv, amely alapján az adott szféra átlagbére ne legyen alacsonyabb a mindenkori nemzetgazdasági átlagbérnél. Ezen túl, az egyes szakmák speciális helyzetét figyelembe vevő tényezők (pszichoszociális ártalmak, fizikális megterhelés, stb.) alapján legyenek differenciálva az egyes ágazatokban a pótlékok, valamint az alapfizetések minden egyes kategóriában haladják meg a minimálbér összegét legalább 30 %-al, azaz a közfeladatot, közszolgálatot ellátó alkalmazottak, legyenek azok állami, önkormányzati, egyházi, non-profit szervezeteknél alkalmazásban állók, ne nyomorogjanak! Követelésként megfogalmazhatjuk, hogy a nemzetgazdasági átlagbért érje el azoknak a fizetése, akiknek a munkáltatója közvetlenül, vagy akár feladatátadással az állam!
