Köves Ferenc vagyok, Pécsett születtem 1971-ben, jelenleg Budakalászon élek a családommal. Szociálpedagógus vagyok, 1994 óta dolgozom szociális területen. A kilencvenes évek közepén, az akkor formálódó szociális szakmában droghasználó fiatalokkal kezdtem munkámat, majd hajléktalanellátásban dolgoztam egy átmeneti szállón, illetve utcai szociális munkásként Pécsett. Ezek után barátaimmal létrehoztunk egy droghasználó fiatalokkal foglalkozó egyesületet, ahol nappali ellátást, telefonos segélyszolgálatot, prevenciós programokat, utcai szociális munkát, és – az országban az elsők között – tűcsere programot működtettünk. Az egyesület elnökeként a gyakorlati munka mellett vezetői feladatokat is elláttam: szakmai programot dolgoztam ki, pályázatokat írtam, kapcsolatot tartottam az önkormányzattal, társszervezetekkel.
Budapestre költözésem után a továbbiakban is dolgoztam droghasználókkal, és a hajléktalanellátásban is, valamint tettem egy kis kitérőt és a VIII. kerületi Gyermekjóléti Szolgálatnál belekóstoltam gyermekvédelembe is. Emellett prevenciós programokban vettem részt, illetve tréningeket, esetmegbeszélő csoportokat tartottam és tartok szakembereknek. Jelenleg a Budapesti Módszertani Központ és Intézményeinél, mint szociális és mentálhigiénés munkatárs dolgozom – itt ügyeleti munkát végzek és csoportfoglalkozásokat tartok az ügyfeleknek.
A szakszervezeti mozgalommal 2011-ben kerültem kapcsolatba, amikor beléptem a SZTDSZ-be és megalapítottuk munkahelyemen, a BMSZKI-ban az alapszervezetünket, melynek titkárává választottak. 2013-ban elnökségi tagnak választott a kongresszus. Elnökségi tagként a határozott érdekképviseleti fellépést, és a szakszervezet érdekképviseleti funkciójának szakmai funkciókkal való bővítését tartottam a két legfontosabb célomnak. E célok megvalósításának egyik példája a nagy sikerű, a Szociális Munka Napja alkalmából szervezett, több mint 400 fős szakmai konferenciánk 2013-ban és 2014-ben, melynek szervezésében 2015-ben már a SZÁD színeiben vettem részt.
A szakszervezetek jelenlegi helyzete Magyarországon kritikus, hiszen a szocializmusból örökölt mechanizmusok alapján működve, az elmúlt 25 év alatt elvesztették tagságuk több mint felét. Saját példaként elmondhatom, hogy annak ellenére, hogy mindig is élénken érdekelt a magunkért és kollégáinkért való kiállás, korábban nem tudtam arról, hogy hazánkban több, a szociális ágazatban dolgozókat tömörítő szakszervezet is létezik, ráadásul ezek közül az egyik pont a munkahelyemen. Nem mehetünk el a kérdés mellett, hiszen a szociális ágazat érdekérvényesítő képessége sokkal gyengébb, mint a rokon szakmákban.
Az általam elképzelt szakszervezet nem a nevében, hanem a napi működésében demokratikus, a kollégák érdekeinek képviselete mellett társadalompolitikai és szakmai kérdésekben is állást foglal. Olyan szakszervezetet szeretnék, ahol a vezetőknek élő, napi kapcsolata van az alapszervezetekkel, hogy a lehető legtöbb segítséget tudjuk nyújtani számukra a munkáltatóval folytatott egyeztetéseik során. Célom továbbá, hogy határozottabban és egyértelműbben lépjünk fel a szociális szakma anyagi és erkölcsi megbecsülésének érdekében és gyorsabban reagáljunk az ágazatot érintő kormányzati döntésekre, tervezetekre. A fenti okok és a vázolt célok elérése hívta életre a Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezetét (SZÁD) melynek elnöke vagyok.
